Milyen szépek ezek a szilfák – sóhajtott mellettem valaki a Városmajorban, és nekem szívem fáj, és minden ízem zsibbatag. Miért nem tanultam meg soha ezeket a növényeket. Miért nem tanulom meg most. A tölgyfát felismerem a leveléről, a pineát mindenről, száráról, tűleveléről, formájáról, illatáról,…

Felbuzdulván a tegnapi sikereken, amikor is azt sem tudtam, hogy keresek valamit, mégis megtaláltam, vagyis a pixeles graffitiszerűségekről kiderült, hogy egy Invader nevű párizsi utcai művész alkotásai, afféle francia Kolodko-városdíszek, elmondom, mi az, amit keresek. Egy Wodehouse-könyv, ami…

Felülök az éjszakai biciklire, és megszólal a vers odabent: óh, tűnt derűk arája, íme még itt állsz, és dajkál a vén idő s a csend. Itt el is akad a csend, nem tudom tovább, de már ezt sem értem. Mi az, hogy tűnt derűk arája? Megőrült ez a Tóth Árpád, megrészegül az ara meg a derű összecsengésétől?…