Hetek óta motoszkál bennem ez a néhány sor Kátai Zoltán hangján. Nyilván a hangszín is az oka, meg a dallam, a pengetett koboz, valami furcsa, oktalan szomorúság. De azért próbálok rájönni, hogy miért is nem hagynak el Janus Pannonius sorai. Amennyire az övéi, hiszen fordítás, Csonka Ferenc munkája…

Nem tudom, mit kell még tennie egy előadóművésznek azon túl, hogy él, előad. Élt és előadott, és egyáltalán nem vettem észre. Azt értem, hogy nem veszi észre valaki, akinek semmi öröme nem telik a históriás énekekben és reneszánsz dalokban, de én szeretem ezeket az igazán régi slágereket. És Kátai…