Gondolkodtam, hogy lehet-e olyat mondani, Solti György, ha élne, seggbe rúgná az Operaház zenekarának tagjait, még ha nem is a szó legszorosabb értelmében. Főleg úgy, hogy Solti sztárkorában is vezényelte a társaságot, Liszt Faust-szimfóniáját adták elő. A koncert előtt valaki odament hozzá,…
Megint itt vagyunk, a minden évi kiboruláson, hogy kik kaptak és kik nem kaptak díjakat. Nem Kossuth-ra gondolok, az már régóta mindegy, leszámítva, persze, a díjazottakat, hanem a Grammyre. Ha valaki azt hinné, hogy egy díj halála az államiságában rejlik, mert mindenképpen beleszól a politika abba,…
Mit is visz magával az ember, ha Velence környékén ázik, és zenét is akar a füleibe. Lehetne Vivaldi, lehetne a Traviata, aminek a La Fenicében volt a premierje. De elegendőek az egyszerűbb megoldások, Gioconda és Otello. Az Otello, persze, tévedés, hiába velencei a mór, csak a színdarab első…
Ma van Solti György halálának huszadik évfordulója. Elég hihetetlen szám, hiszen még emlékszem. Egy csomó dologra emlékszem, amikor az Operába jött és Lisztet vezényelt, és hallotta az ember, hogy hol vannak egy karmester korlátai, már úgy értem, csodát azért nem lehet tenni két próbával. Amikor a…
Solti azért néha úgy föl tudja idegesíteni az embert, hogy azt hiszem: megérdemli azt az elképesztően ronda szobrot, amit a Zeneakadémia elé állítottak neki. Aztán, persze, továbbgondolom. Nincs ember, aki olyan szobrot megérdemelne. Meg azért mégis született a lemez-életműben egy Mahler 8., meg a…