Amikor Glenn Gould huszonéveinek elején meghódította Kanadát, aztán meghódította New Yorkot, lecsaptak rá a lemezkiadók. A leggyorsabb a CBS volt, három lemezre szóló szerződést ajánlottak. Jó, de mi legyen az első. A Goldberg-variációk. Aha. Nem szeretne inkább valami mást? A Goldberget kevesen…
CD 318-ra azt írja ki a kereső, hogy valószínűleg egy gyorstöltő az, ami után kutakodok. Így múlik a világ dicsősége, vagy inkább így győz a világ a zene fölött, hiszen a CD 318 (természetesen) egy zongora, a Steinway gyártotta 1943-ban. Ez volt Glenn Gould zongorája. Úgy talált rá, hogy az könyvbe…
Nem tudom, hogy került hozzám ez a lemez. Bach Két- és háromszólamú invenciók, Glenn Gould, megvolt feketelemez korából, aztán meglett CD-n, de egy másik kiadásban, és most valahogy kezembe került ez, régi borító, de olcsósított sorozat, Great Performances. Valahogy örököltem, valaki felszámolta a…
Ez volt Glenn Gould kedvenc száma. Persze az is furcsa, hogy egyáltalán volt neki kedvenc száma, hogy bármi köze lehetett könnyűzenei dolgokhoz, de ezt a dalt hallotta a rádióban, mármint az autórádióban, aztán tekergette a gombokat miközben autókázott a hófehér Kanadában. Kiszámította, melyik adón…
Bruno Monsaingeon filmje ment tegnap a Mezzón Glenn Gouldról, rengeteg töprengenivalót adott zenéről, az emberről, a közönségről, bármiről. A rengeteg közül most azt választottam, hogy mennyire messzire kerültünk Gould elképzeléseitől és jóslataitól. Gould a halálakor joggal képzelhette, hogy a…
Néha elég furcsán érnek össze a dolgok. Két hete ment a Metropolitanben a Lohengrin, ami most már bennünket is érint, közvetítették Magyarországon is az előadást. Szép volt és lelkesítő, és érett a rendezés, úgy értem, nem volt nagyon görcsös, hogy eredeti legyen, viszont a tempó, mármint a színpadi…
Pablo Casals írta, hogy évtizedeken át mindig ugyanúgy kezdte a napját: leült a zongorához, és eljátszott két Bach prelúdium és fúgát. Olyan ez, mint a házi áldás. Mivel nekem nincs zongorám, no meg zongorázni sem tudok, ez a fajta áldásadás vagy -kapás nem áll fenn lehetőségként, de, gondoltam,…
Bizonyos okokból sokat hallgattam mostanában Beethoven Diabelli-variációit. Nem nagyon rejtélyesek azok a bizonyos okok, új lemez jelent meg, Mitsuko Uchidával. Egy idő után aztán rám jött a vágy a tavasz után, vagyis nem az, hanem a vágy a Goldberg után, mégis az a „másik”, vagyis az egyik, mert a…
Nem volt semmi különösebb baj tegnap a Pannon Filharmonikusok hangversenyével (Müpa), közben valahogy mégis egy régi koncertre gondoltam. Annyira régi volt, hogy nem is éltem, de hát ez szokott lenni a régi koncertek nagy előnye: mindenki csak emlékszik rájuk. Vagy arra emlékszik, ahogy mások…
Nem szorosan, de élvezettel követem a neten a Liszt Zongoraverseny fordulóit, arra biztosan alkalmas a program, hogy az ember egy kicsit jobban megismerje Lisztet. Közben meg arra gondolok, amire ilyenkor illik, hogy van-e ennek értelme, lehet-e versenyeztetni a művészeti tehetséget, hány Picasso ér…