Azt mind tudjuk és tapasztaljuk, mennyire más dolog egy verset elolvasni, és megtanulni. Az utóbbi esetben sokkal bensőségesebb, intimebb a viszonyunk a sorokkal és rímekkel – de hát az ember feje nem káptalan, nem fér bele minden, ahogy maga a költő sem tudja fejből elmondani az összes versét. Van…
Mindig tetszik, ha emberek az előző életeikre, vagy valamelyik előző életükre emlékeznek, bár furcsa, hogy többnyire uralkodók meg magas rangú katonai vezetők voltak. Arra ritkán emlékeznek vissza, amikor a föld alatt kellett egész nap bányászniuk, és mindennap négykor jött a félszemű Mehár, és jól…
Ha jól emlékszem, Brautigannél, az Egy déli tábornokban olvastam, hogy valaki összeszámolta a Prédikátor könyvének az írásjeleit, hány pont és hány vessző, mert úgy érzi, hogy ezzel a könyv szegecselését fedi föl magának. Nyilván túl sok értelme nincs az egésznek, hiszen ez csak a fordítás…
Vettem egy üveg tintát. Tudom, ezt már meséltem, benitoit a színe, legalábbis hivatalosan, és hogy ne csak álljon, várva a beszáradást, mindennap leírom legalább egyszer Petőfi Sándor A tintásüveg című versét. Az állandó leírástól persze meg is tanultam. Nem nehéz, és van benne egy szállóige is,…
Vettem egy üveg tintát. Persze rögtön Petőfi jutott eszembe, meg Megyeri Károly, hogyan is lehetett ebből a semmi történetből olyan pompás verset kerekíteni. Nahát, kifolyt a zsebében a tinta? Őrület. Már gyerekkoromban is jobban érdekelt, hogy hol lehetett Megyeri kabátjának a hátsó zsebe. Hogyhogy…
Miután nem mentem ki megnézni Armand Duplantist, ahogy átvitorlázik a 629 centin elhelyezett léc fölött, úgy döntöttem, hogy augusztus elejének másik nagy mulatságáról, a csillaghullásról nem maradok le, sötétedéskor szépen útnak indultam a Normafára. Nem tudom, vannak-e egyéb jó leshelyek, tavaly a…
Elég sokáig, de úgy értve, hogy évtizedeken át azt hittem, hogy az Itt van az ősz, itt van újra három versszakkal rövidebb. Nem esküszöm meg rá, de mintha így szerepelt volna az általános iskolai olvasókönyvben is, az volt emlékeim szerint a vége, hogy „S álmodj olyakat, amikben legnagyobb kedved…
Sok dologért csodálom Petőfi Sándort, nem a költőt, hanem az embert, ha van értelme ennek a különbségtételnek, mindenesetre a munkásságán kívül is. Például azért, mert mint a gólya, félig feketében, félig fejérben jár. Vagy azért, mert tud örülni annak, ami az övé. Szóval az Alföldért.
Ez azért…
Mégis, mit tud a tenger, hogy még Petőfi is...? Tudom, neki az Alföld, de nem azt mondja, hogy „mit nekem, te Földközi-tengernek”, csak a Kárpátokat nem szereti. Az Alföldben is az a szép, hogy tengersík. Ámbár azt nem is tudom, hogy Petőfi egyáltalán látta-e a tengert. Vagy a Kárpátokat. Attól még…
Nyilván mind megbuggyanunk, csak idő kérdése, legfeljebb a később születettek egy ideig örülhetnek, hogy nem annyira buggyantak, mint ősapáik, de őszintén meg vagyok döbbenve Tolcsvay László bánatán. Mert hogy el van kenődve, amiért a Nemzeti dal új videoklipjében azt éneklik az új márciusi ifjak,…