Mint valami eltévedt Ady Endre, aki nem is a sajátjait szidja, azt kiabálom a határ túloldalán: Kompország, Kompország, Kompország. Mintha Szlovénia tényleg csak arra volna, hogy elválasszon Itáliától, a szent és imádott Itáliától, amiről, persze, tudom, hogy ostobaság, de néha mégis jó volna, ha az…
Így kezdődik Láng Orsolya Ház, délután című verseskötete.
Legyen úrrá rajta a fájdalom. Tereljék el
figyelmét figyelmes hozzátartozók. Villanjon
fel még alkalmanként az életkedve, olyankor
legyen pont olyan, mint régen.
Valamiért Ady jut az eszembe, teljesen más összefüggésben, teljesen…
Ismerik és szeretik azt az Ady-verset, hogy A ló kérdez. Nem annyira ismerik és szeretik, mint a Góg és Magógot, bár szerintem az emberek elsöprő többségének fogalma sincs arról, ki az a Góg és Magóg, akiket Ady éppúgy a felmenői közé sorol, mint utóbb Dózsa Györgyöt, de ez most mindegy. A ló kérdez…
Ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelyik nem kapott rá a sorozatnézésre, vagy hogy is mondjam: így lázadtunk. Nem ültünk le keddenként a Vivát, Benyovszky elé. Vagy ha igen, letagadtuk. Nem mondom, hogy képtelen vagyok megnézni egy többrészes valamit, de mindig igazolva érzem magam, na ugye, hogy…
Van egy Karinthy-írás, Műfordítás a címe, és arról szól, hogy egy Ady-versszakot addig fordítgatnak magyarról németre és vissza, amíg abból, hogy "Jöttem a Gangesz partjairól, hol álmodoztam déli verőn", az nem lesz, hogy „A Herz-féle szalámiban sokkal sűrűbb a só, mint más hasonló terményekben,…
Mostanában mintha ezt az arcképet volna szokás Janus Pannonius arcképeként azonosítani, amit nem értek egészen pontosan. Igaz, a kép maga pannon, Budapestről került Washingtonba (hajh), és világos hajú, aki rajta van, de még az sem biztos teljesen, hogy Mantegna. Azt lehet tudni, hogy Mantegna…
Nyilván láttam egy halom filmben Irrfan Khant, de nem tűnt föl, egészen az Infernóig. Lehet, hogy azért, mert az meg annyira reménytelen film volt, hogy mindennek örült az ember, ami feltűnt benne a Gellért és a Rudas között. Mindenesetre feltűnt, és biztos, hogy a ruha is tette, az a csodás…
Vannak ilyen előnyei a tömegkultúrának. Ma aki tévé elé ül vagy internetezik, nem tudja elkerülni, hogy Ady Endrére gondoljon, aki épp száz éve a Városligetben fejezte be életét. És akkor persze lehet magyarázni is, hogy nekem ugyan nem kell évforduló, hogy eszembe jusson, ha elmegyek az Operaház…
Gondolom, vagyunk még páran, lelkes nézői a 24.hu Ady-sorozatának, száz vers és száz ember, néha nagyon meglepő eredménnyel. Engem Kulka is meglepett, annyira szép volt, ahogy mondta a néhány sort, és Schell Judit is meglepett, mert a technika annyira nem leplezte, inkább megmutatta az ürességet. És…
Viszonylag ártalmatlan a helyzet. Az ember bemegy az olasz fürdőhelyi újságoshoz, hogy vegyen valami képregényt (nyelvgyakorlás, nem szellemi színvonal - már ha a nyelvgyakorlás nem szellemi színvonal) és a sok pletykalapi hős, Meghan meg Harry meg az ismeretlen olasz megfelelőik között van egy…