Kevés a Balassa Sándorhoz köthető zenei élményem, gondolom, a legtöbben így vagyunk vele, de ami van, az elég intenzív: a Karl és Anna. Néhányszor játszották az Operaházban, az ember csak legyint, ez valahogy minden nemzeti opera sorsa, hogy vannak kötelező gyakorlatai is. De a Karl és Anna ennél…
Azt hiszem, láttam azokat a tenoristákat, akiket az én nemzedékemnek látnia és hallania kellett, láttam őket gálán, koncerten, szerepben. Azt is tudom, hogy nincs is annál szerencsétlenebb dolog, mint amikor azt mondja valaki, hogy jó, jó ez a Caruso, de a fasorban sincs Pöndör Bélához képest. Az…
Joseph Calleja énekelt tegnap a Müpában, úgy, ahogy, majd bővebben máskor és máshol, de az elég különös ötlet volt tőle, hogy nagypéntekre való hivatkozással ráadásként a Verdi Requiemből énekelt. Úgyis szokták az érzékenyebb lelkek szidni a darabot, hogy inkább opera, hogy valódi megrendülés…