Az ember ámul és bámul, de voltaképpen min is? A kínai agyaghadseregen, hat terrakotta katonán, akik az első császár sírját őrizték. Nem tudom, a sírt mennyire tudták megőrizni, de saját magukat igen, 1974-ig voltak érintetlenül a föld alatt, akkor egy kútásás alkalmával kerültek elő. Érintetlen, ez…

Valahol és valamikor az Üvegtigris ment a tévében, (Horváth Lajos Ottónak mielőbbi felgyógyulást kívánok), és nem is bírtam ki, megvártam az utolsó jelenetet, ami, azt hiszem, speciálisan magyar. Egy baráti társaság, amelyben a barátok nem is tudják, a másiknak mi a polgári neve, és amikor kiderül,…

Tökéletesen megértem, ha valakinek csalódás a Coming out, Molnár Gál Péter önvallomása, éppen azért, mert nem önvallomás, mert nem tisztáz, nem vall be, nem bán meg. Hogy pontos legyek: azt mondja, ha megint megfenyegetnék börtönnel, megint aláírna. Ez nem megbánás, bár talán bevallás. Csak hát…

Olyan, amilyen, mondanám a Molnár Gál posztumuszra, a Coming outra, de ez így nyilván egy kicsit kevés. Akkor: vegyes. Hol azt érzi az ember, hogy megtakarítaná magának ez vagy azt a fejezetet, amikor Molnár Gál nagyon ördögfiókáskodik, vagy amikor hősködik, de biztosan így teljes a kép. És van,…

Molnár Gált olvasom, a Coming outot, nem tökéletes elégedettséggel, de ez tényleg nem számít. Mondhatni, ki gondolta volna, hogy friss (nem friss, de új) Molnár Gált lehet még olvasni lassan kilenc évvel a halála után. Így aztán, ha nem is tökéletes elégedettséggel, de tökéletes boldogsággal lapozok…

Valaha, ha jól emlékszem, a Filmvilágba írt Molnár Gál egy cikket, talán A barna pulóveres volt a címe, arról szólt, hogy Woody Allen ilyen kinyúlt, barna pulóvereket hord a filmjeiben, így játssza ezt a kissé lepukkant, világidegen értelmiségi szerepet. Persze, nem így van. Úgy értem, hord barna…