Most már befejezem, túl vagyok a felén Arthur Rubinstein önéletrajzának első kötetének (Ifjúi éveim), de erős a gyanúm, hogy semmi értelme nincs. Amúgy vidám és vastag kötet, és megérti az ember a történet lényegtelenebb részét, hogyan lett a lvovi kisfiúból aranyifjú, vagy valami hasonló, elegáns,…
Sok-sok évvel ezelőtt olvastam már Arthur Rubinstein önéletrajzának első részét, még angolul, de alig emlékeztem rá. Csak a jelenetre, amikor elcsábította a szállásadónőjét, meg hogy mennyire szerette játszani Saint-Saëns g-moll zongoraversenyét. Éppenséggel ideje volt újraolvasni. Még akkor is, ha…