Napra pontosan meg tudom mondani, mikor hallottam René Papét először énekelni. Nem azért, mert olyan kiváló az emlékezőtehetségem, hanem mert nagy, ünnepi alkalom volt. Mozart halálának kétszázadik évfordulóján a Requiemet játszották Bécsben, a Stephansdomban, Solti vezényelt, és Arleen Auger…

Végre! Végre megint közvetítése lesz este a Metropolitanből, hiányzott, legalább annyira, mint a saját Operaházunk, lehet, hogy jobban is, nem méricskélem. Csak az a furcsa, hogy közben az egész világ megváltozott, nem itt, de New Yorkban, és ehhez képest úgy tesznek, mintha semmi nem változott…

Baj az, ha nem jön az eksztázis? A megrendülés, ha elmarad, ha ezek a furcsa rezgésszámok nem rendezik át a sejteket, nem új ember áll föl a székéből a szünetben, és nem még újabb indul a koncert végén hazafelé? Nyilván egyszerűbb a válasz, ha látszik az előadón, hogy ilyen szándéka nem is volt, ő…