Sejtettem, hogy a Lúdanyó meséi nem kifejezetten a MÁV Szimfonikusoknak való mű, de miért is nem? Sok a szóló, és az egésznek van valami selymes, illatos, titkos világa, rejtelem és sejtelem, azt nem érzi az ember a MÁV legsajátabb területének. De nem baj, valahogy belépőnek jó volt, úgy értem,…
Átolvastam a tudósítást Ránki Dezső MMA székfoglaló beszédéből, ahogy remélte az ember rokonszenves. Még annál is rokonszenvesebb, mint remélni lehetett, mert benne van a küszködés, ahogy egy nyilvánosságot nem szerető, de mégis a tehetsége miatt a nyilvános szereplésre kényszerülő művészen még…
Az egész azzal az ártatlansággal kezdődött, hogy Ránki Dezsőt hallgattam, egy régi vinilről, Debussyt játszik rajta. Még azt is tudom, miért vettem meg annak idején a lemezt. Egy folyóiratban olvastam Hubay Miklós novelláját, Harmodios… és meg kell dögleni, ez volt a címe, és abban volt egy…
Muszáj volt már valahogy kibújni a Ránki-rabságból, ami nem is volt igazi, teljes ránkizmus, hanem inkább ránki-mozartizmus, valahányszor leültem a hangfalak elé, hogy hallgassak valamit, mindig az F-dúr szonáta jutott az eszembe, hogy miért ne azt, K. 280, annyira különös. Annyira nem érvényes rá…
Pillanatnyilag jó ötletnek látszott, hogy miután átszáguldottam a Mozart-szonáták felén Kocsissal a bakon, átkéredzkedjek a Ránki-szánra, és átszáguldjak a kimaradt Mozartokon. Végül is ez ugyanazon iskola, egy szellemiség, akármekkora eltérések vannak a két pianista között, Mozart mindkettőnek…
Bele lehet szokni ebbe a ránkizmusba. Ránki bejön, marha jól zongorázik, kimegy. Megint bejön, megint marha jól, megint ki. De már kifelé úton lezár, aprókat lépve már menet közben eltűnik, nem én vagyok az érdekes. Nem az én nevem van a kottára írva, én csak a zongorista vagyok. Ne lőjetek. Vagy…
Nem mondom, hogy altató gyanánt, inkább csak „ha már úgysem alszom” alapon kezdtem el hallgatni a Kontrasztokat, Bartók trióját hegedűre, klarinétra és zongorára, Szenthelyi Miklós, Berkes Kálmán és Kocsis Zoltán előadásában. Van az az éjszaka zenéje-szerű középső tétele, az majd elzsongít.
Nem…
Bocsánat, csak a d betűknek nem tudtam ellenállni, de eszemben sincs úgy tenni, mintha Ránki Dezső nekem Dedi volna. Nekem csak Ránki Dezső. Ma hetvenéves.
Nem akarok nagyot vagy okosat mondani, csak azt, hogy mennyire rendes dolog jól zongorázni. Mert azt nem tudja magától az ember, azt a darabot…
Tényleg csak belenézni akartam, mi újság a Zeneakadémián, aha, aha, Ránki Dezső zongorázik. Csakhogy ezt nem lehet csinálni, ha elkezdi nézni az ember, akkor nem kapcsol el vagy ki, vagy közben nem nézi a postát, mert ez a lényeg, Ránki Dezső zongorázik. Mozart kicsinek mondott A-dúr…
Két estét is Ravel G-dúr zongoraversenyével töltöttem, előbb Hamburgból volt közvetítés, Martha Argerich szólójával, tegnap meg a Zeneakadémián játszotta Ránki Dezső a darabot. Hamburgban sajnos a helyi szimfonikusok játszottak, vagy talán a karmester, Sylvain Cambreling volt a sajnos, még az is…