Valaki azt mondta, hogy a Rolling Stones a nevét Bob Dylannek köszönheti, az ő számából, a Like A Rolling Stone-ból vették a nevüket. Kicsit gyanús volt, hogy ez időben nem jön össze, előbb alakultak meg az angolok, mint hogy megszületett volna a dal, de annyira tetszett a dolog, hogy elfogadtam. El…
Új Bob Dylan-könyv jelent meg, szerintem az első a Nobel-díj óta, ami önmagában is érdekes. Végül is már akkor sem tudta az ember, hogy hogyan is van ez, Dylan kapta a Nobel-díjat, vagy a Nobel-díj kapta Dylant, hogy a díjbizottság rájött-e arra, hogy ha tényleg a tisztán irodalmi értékek alapján…
Több bluest kellene hallgatnom, és akkor jobban tudnám értékelni a nemrég elhunyt Sam Lay művészetét. Mert így, kevesebb blues-zal csak azt tudom, hogy ő volt az áruló egyik segítője, a dobos Bob Dylan Highway 61 Revisited címet viselő albumán. Hogy pontos legyek, csak a lemez címadó számán dobolt.…
Amikor divatba jöttek ezek a megfordított musicalek, amelyekben nem a történethez írnak dalokat, hanem a dalokhoz történeteket, az ember bólintott. Várható volt. Minek kínlódni azzal, hogy aztán vagy eljut a sláger a közönséghez, vagy sem, amikor vannak kész slágerek is. Felismeri és szereti a…
Van egy elég hülye hiba a Dekameron-projektben. Maga a projekt kézenfekvő és mégis nagy ötlet: ha egyszer már Boccacciónak bejött, hogy a járvány idején novellákat kell írni, miért ne lehetne ez érvényes közel hétszáz évvel később is. A New York Times tehát fölkért egy rakat írót, hogy írjanak a…
A tegnapi szenzáció az volt, hogy Bob Dylan eladta összes dalának szerzői jogát a Universal kiadónak. A mai feladat az volna, hogy rájöjjön az ember: miért? Minden szenteskedés és szemforgatás nélkül kérdem, hogy minek neki az a rengeteg pénz. Mert tényleg sok, a hírek szerint 300 millió dollár,…
Hogy jön ki neki, nem tudom. Nem is igazán dal, csak valami motyogás a hangszerek fölött. A hangszerek pedig hegedű, zongora, dob, inkább lehetne valami Cohen-dal kísérete az egész. Nem is új dolog, évekkel ezelőtt vették föl, csak tudták, hogy sokkolná a közönséget egy tizenhét perces Bob…
A nem éppen vidám nyolcvanas éveket úgy próbálta az ember szórakoztatóvá tenni, ahogy tudta. A magam részéről, többek között Bob Dylannel. Ültem a konyhában, és egy sétálgatós magnó (nem walkman, hanem olyan kéthangszórós, lóbálható) gombjait nyomkodtam újra meg újra, próbáltam megérteni a…
A kérdés az, hogy vajon elég nagy ember-e ahhoz Bob Dylan,hogy bármit megetehessen. Jó értelemben bármit, nem arról van szó, hogy húsz dollárért megvehetjük a legújabb lemezét, amelyen fogat mos. Bár, ha utánagondolok: ehhez is elég nagy. Csak azt azért olyan nagyon sokat biztosan nem hallgatnánk.…