Mostani állapotában valahogy nyomasztó a párizsi Opéra. Vagy talán máskor is az, de most nyomasztóbb, mert fel is van állványozva, sorban is kell állni, itt átvizsgálják a csomagokat, csak úgy lehet bemenni. Aztán bejut az ember, és nem érzi, hogy hol van, minden zsúfolt és zavaros, a tér tele van…

Egyszer biztosan találkozom valakivel, aki elmagyarázza nekem, hogy mi a jó Gustavo Dudamelben. Nézem jobbról, balról, élőben, lemezen, most éppen az újévi koncerten, és nem tudom, mi a titka. Mint a régi Bárdy György humorban: egyetlen hátránya, hogy nincs előnye. Hogy soha, egy pillanatra nem érzi…