Egyetlen értelmes (?) vagy használható következtetésre jutottam Piotr Anderszewski koncertjének első része alatt, nevezetesen arra, hogy a tempót, valószínűleg ösztönösen, mindig úgy választja meg a zongorista, hogy ne legyen gyorsabb annál, mint amit fejjel le tud még bólogatni.
És akkor ez most…
Az egyetlen dolog, amit Piotr Anderszewski és a Scottish Chamber Orchestra koncertje után határozottan merek állítani, az az, hogy Piotrnak most már tényleg váltania kell, L-ről XL-re, mert ez az általa viselt fellépő póló egyértelműen szűk.
Nem akarom elhumorkodni az egészet, tényleg egy kicsit…
Solti Györgyről mondták az első Covent Gardenban eltöltött zeneigazgatói éve után, hogy ő a screaming scull. Az ordító koponya. A koponya most is nagyon jól látható, Takács-Nagy Gábor elképesztő agytérfogata, de ő nem ordít. Gondolom, próbán sem. Figyel, kér, és talán mosolyog. Túl, sokadszor is túl…
A Rádió kapujában futottam bele Lengyel Nagy Annába, és mivel az utóbbi napokban folyton Piotr Anderszewskit hallgattam, gondoltam, hogy tán a sors keze, végre megkérdezhetem, hogyan is rokonok ők ketten. Nem épp szegről-végről: unokaöcs és nagynéni. Akkor örül, hogy jön. Örül, de ő is csak…