Rolf Liebermann könyvében olvastam, hogy mennyire csodálja Kiri Te Kanawát, amikor még fél órával a függöny legördülte (gondolom, inkább összehúzása) után is látja, hogy a Don Giovannit követően az énekesnő reszket a felindultságtól. Tényleg? Kiri? Aki mégis arról híres, hogy van benne valami…
Mit is visz magával az ember, ha Velence környékén ázik, és zenét is akar a füleibe. Lehetne Vivaldi, lehetne a Traviata, aminek a La Fenicében volt a premierje. De elegendőek az egyszerűbb megoldások, Gioconda és Otello. Az Otello, persze, tévedés, hiába velencei a mór, csak a színdarab első…
Tegnap volt hetvenöt éves Kiri Te Kanawa, ez azért tényleg fura, hiszen annyira élénken emlékszem még az ötvenedik születésnapjára. Ami valószínűleg az ötvenegyedik volt, hiszen az ötvenedik születésnapjára adott koncert felvételét hallgattam a szeles utcán, azt énekelte, hogy You Never Walk Alone,…
Újra royal wedding, az én életemben ez már a harmadik, de az semmi, Christopher Warren-Green életében is a harmadik, pedig ő az esemény (mindhárom esemény) karmestere. Nyilván egy kicsit bonyolultabb dologról van szó, mint megnyomni az 1. számú házasságkötő teremben a Play feliratú gombot, és…
Ez is megadatik. Nem nagyon gyakran, de előfordul, hogy az ember rendíthetetlenül büszke maradhat a választottjaira. Most éppen Kirire, Kiri Te Kanawára, aki tegnapelőtt jelentette be a visszavonulását. Pontosabban: nem azt jelentette be, hanem azt, hogy már vissza van vonulva. Egy éve. Köszöni, nem…