Nézem, hogy úszik el a dinnyehéj. Vagy ha nem is pont azt, se dinnyeszezon, se fokozott szennyeződés a tengeren, nézem, amit szokás, hogy a lábnyomokat hogy mossa el a víz, itt jártam, és még sincs egy perc múlva semmi nyoma. És eszembe jut Ray Bradbury, az öregember a tengerparton, aki botjával…
