A Pál utcai fiúkat hallgatom Kern András előadásában, hanyatt fekve, miközben hull (hullik?) rám a jégeső a tengerparton. Elfelejtettem, mennyire jól is kezdődik a könyv, a diákok majd belepusztulnak az unalomba háromnegyed egykor, az ablak nyitva, gépzongora szól odakint, és süt a nap. Aztán végre…

Hát ez meg vajon mitől ilyen rossz? Ez az alapélmény a Centrál Színházban a Játék a kastélyban első része után. Nem úgy van tehát, hogy a darab annyira szellemes, annyira laza és feszes egyszerre, annyira kényelmes a néző számára, hogy semmit sem kell vele csinálni, csak felolvasni a szöveget,…

Foglalkozási ártalom, de váltig hiszem, hogy érdemes művészeti alkotásokról beszélni és vitatkozni, semmit sem érzek terméketlenebbnek, mint hogy „de gustibus…” Hogy egy nem nagyon távoli példát mondjak: tegnap A Pál utcai fiúk kapcsán polyvitaplex azt mondta, neki az emeli a regényt a többi…

Átmenetileg a környéken vettem szállást, valósággá vált a Füvészkert és a Mária utca (a szivargyár már nem, pedig érdekelt volna), így aztán újraolvastam A Pál utcai fiúkat, ha nem is kizárólag, de azzal az erős szándékkal, hogy most végre megfejtem az egész jelenséget. Tényleg olyan jó-e, ha jó,…

Valamitől elnehezül a szíve az embernek Az üvegcipő után, jó volna tudni, miért, mert különben szép az előadás a Vígszínházban. Molnár és Mohácsi, jó kettős, nincs is semmi különösebb meglepetés, legfeljebb annyi, hogy az első felvonás mennyire Molnár, és mennyire kevéssé Mohácsi. Aztán megjönnek a…

Nem tudom, mennyire közismert dolog, de állítólag Puccini levelek sorával zaklatta Molnár Ferencet, hogy adja el neki a Liliom jogait, olyan operát rittyent belőle, hogy hét nyelven beszél. De legalábbis olaszul. Persze, ma egy kicsit nehéz elképzelni a csíkos trikós hintáslegényt, amint azt énekli,…

Nem tudom, ez valami magánhonszerelem vagy privát magyar virtus, az is lehet, hogy nincs benne semmi privát, más is így van vele, de külföldön mindig azt nézem a könyvesboltban, miképpen van jelen a magyar irodalom. Eredetileg ez a kérdés lemez formában is eljátszható volt, bement az ember a…

Fokozatosan győzi meg a nézőt az Örkény Színház Hattyúja, ami elég meglepő dolog, más előadások arra szokták használni a három felvonást, hogy fokozatosan ábrándítsák ki az embert, de most nem is erről akarok beszélni. Csak a második felvonás fináléjáról, egy nagyon is éleslátó megoldásról. Állnak a…