Meghalt James Bowman, ezer okból is elszomorító, de nekem van egy ezeregyedik okom is a szomorúságra: valaha beszélgettem vele. Nem mondom, hogy életem nagy interjúja kerekedett volna belőle, de nagyon kedves, nagyon különös ember volt, én meg voltaképpen semmit sem akartam tőle, csak hogy írja alá…

Ez a kép is van vagy tizenöt éves, és szerencsére nincs semmi gyászos aktualitás, James Bowman, amennyire tudom, virul, de hogy él, az egészen biztos. Akkor itt énekelt, a Zeneakadémián, és elég jól emlékszem az előtte-utána állapotra, ahogy mondták, hogy na, mindjárt jön a herélt (mert hogy Bowman…