Furcsa módon az Evita elején egy középkori Mária-himnuszt ( hogy pontosabb legyek. antifónát) énekelnek, a Salve reginát. Üdvözlégy, királynő irgalmasság anyja. Nem mintha levetné magáról a pillanat, latin nyelven siratják Eva Perónt, a történet szerint 1952 van, és még gondolatként sem fogalmazódott meg a II. vatikáni zsinat, de olyan nagyon soha nem értem, miért van itt. Melyikük illesztette be a szöveget és a zenét, a szövegíró Tim Rice vagy Andrew Lloyd-Webber? Biztosan ki lehetne deríteni, de talán a puszta kérdéssel vagy levelezéssel is túlbecsüljük a problémát. Nincs is a teljes szöveg földolgozva, és a szavak és a zene egymáshoz illesztése is azt a benyomást kelti, hogy nem is nagyon értették, hol kezdődik vagy végződik egy mondat az eredetiben.
Ráadásul mindig azt érzem, hogy éppen a Salve regina tévedésből került ide, csak mert benne van az a sor is, hogy ad te clamamus exsules filii Hevae, hozzád kiáltozunk, Éva száműzött fiai, ebből a sorból talán tévesen azt gondolták a szerzők, hogy Évához szóló imádság, nem Szűz Máriához, és valahogy a tömeg latinul Evitához fohászkodna.
De lehet, hogy már ezzel is túlbonyolítom, úgy történt az egész, mint amikor Puccini komponálta a Toscát, csak szólt, hogy még a Te Deum előtt kellene valami latin szöveg, amit mormolhatna a kórus, ahogy fokozódik az első felvonás fináléja. Ez is a zene története, hogyan hagyták el a komponisták a latint, lassan elfogynak az erre a nyelvre írott hangjegyek. Nem mintha már mindet ismerné az ember.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.