Breisachtól Colmarig talán fél óra az út, és az ember nem gondol rá, de ezalatt megtette Martin Schongauer egész életútját: az egyik városban született, a másikban meghalt.
Illetve: dehogynem gondol rá, hiszen beleütközik a műveibe. Breisachban a hatalmas freskójába, amit ma már alig látni, így a feliratokkal képesztenek el, a méretekkel, hogy több, mint száz négyzetméter. Colmarban az Unterlinden Múzeumban Schongauer az egyik főszereplő, táblaképei vannak a falon, és egyszerre beugrik, miért is volt annyira ismerős a neve, hát persze. Ő az egyik jelölt, akit esetleg MS mesterként is lehetne azonosítani. A többiekkel ellentétben neki legalább tényleg M-mel és S-sel kezdődik a neve. Ő is szeretett virágokat festeni az előtérbe, és van ez a Vizitáció képe, amely persze éppen úgy lehet érv mint ellenérv.
Ez itt fönn az övé, ez pedig a miénk, a Galériában.
Hogy mindehhez még egy rejtélyt tegyek hozzá: a fennmaradt Schongauer-arckép alapján csak azt nem értem, miért is nevezték a harcsaszájú férfiút a kortársak a szép Martinnak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.