Ökör, ház

Ha az ember egy kis zenei magányosságra vágyik...

Ne játszd meg magad, sziszegi valaki reggel a fülembe. 

Nem játszom, tényleg ezt gondolom. 

Mit? 

Reneszánsz polifónia. 

Ne játszd meg magad. Már a neve is polifónia. Hogy elénekeljék, többen kellenek hozzá. Négy alatt el sem kezdik. De inkább kórus. Hogy lennél vele egyedül? 

Az a másik oldal.

Azt akarod mondani, hogy nincs ember rajtad kívül, aki ezt a zenét szeretné?

Tudom, hogy vannak. Csak én nem ismerem őket. Másfelé laknak. 

Így beszélgetünk valami nagy és ismeretlennel, de a végén újra belekezdek: ha az ember valami zenei magányra vágyik, akkor itt van a Jeremiás siralmai. A siralmak miatt épp aktuális, azelőtt is nagyhéten énekelték, az azelőttet úgy kell érteni, hogy majd kilenc-tíz emberöltő régiségben, illetve nem majd, hanem több, mondjuk Erzsébet királynő korában, akinek ThomasTallis a másik legismertebb művét írta a Spem in alium kezdetűt. Akkor volt a királynő negyvenéves, így aztán szülinapjára egy azóta is csodált negyvenszólamú kórusművet kapott, remélem, örült neki. Ha volna Tallis, még nagyobbat kellene ma küzdeni a királynőért, hiszen II. Erzsébet áprilisban már 92 lesz. 

Most a másik híres művéről van szó, a Jeremiás siralmairól, amit a King's Singers hozott el Magyarországra, mi meg ámultunk, ha ott voltunk (én nem), hogy ilyen van, hogy ennyire régi és ennyire modern, megszólítja az embert, pedig latinul van. Meg héberül is, mert annyira szent volt a szöveg Tallis számára, hogy a siralmak közötti betűket is megzenésítette, alef, beth. Voltaképpen két darab, nem kellene együtt énekelni, de összetartoznak, a második folytatja az elsőt. 

Vannak ennél ma közösségibb zenék, a passiók vagy a Parsifal, bár, ahogy nézem, most nem sikerült még a Parsifállal sem megtölteni az Erkelt, és tényleg, ez is kórusmű. Hallgatom így is, úgy is, nagyobb és még nagyobb kórussal, aztán a Singersszel, meg a Hilliard Ensemble-lal,kevesekkel, változik, mennyire idegtépő a figyelmeztetés, Jerusalem, Jerusalem. Mindig ugyanazt érzem, zuhanást a sötétbe, de olyan jó zuhanás,a végén úgyis elkapnak. Eddig még mindig.