Mondanám, hogy nincs is értelme az egésznek. Egyrészt azért nincs, mert ha sokat mondanak valamit, akkor az egy idő után úgy is lesz. Ha minden Fesztiválzenekaros műsorfüzetbe beleírják, hogy Fischer Iván alapította a zenekart, akkor egy idő után úgy is lesz, tényleg ez rögzül majd az emberek agyában. Meg aztán: nem mindegy? Például nem tudnám megmondani, hogy ki alapította a Boston Symphonyt, mégis egész jól elvagyok ezzel a tudatlansággal. Lehet, hogy azt is Fischer Iván.
Mégis valahogy bosszant, amikor ezt olvasom a sok érdekesség mellett, hogy "Fischer Iván saját álmát váltotta valóra, amikor több mint harminc évvel ezelőtt megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart." Mert hát mégsem igaz, így biztosan nem. Több mint harminc évvel ezelőtt eléggé kevéssé érdekelte volna a zenei élet hatalmasságait Fischer Iván álma, ha nem áll mellette egy világszerte elismert másik zenész, Kocsis Zoltán. Ahogy nyilván Kocsis álma sem izgatott volna senkit, ha nincs akkor mellette egy karmester, aki vezényelni is tudja az új zenekart. Ezért kellett két ember a Fesztiválzenekar indulásához. Nyilván Kocsis már nem tud védekezni, visszaszólni, nem is tenné meg talán, de az ember olvassa a műsorfüzetet, és úgy érzi magát, mint amikor Sztálin mellől lassan kiretusálták a nem megfelelő társaságot, kellemetlenné váló harcostársakat. És nem akarok most azzal jönni, hogy van-e felelőssége a túlélőknek, amit mondok, csak azért van, mert ez az igazság: a Fesztiválzenekart ketten alapították, Fischer Iván és Kocsis Zoltán.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.