Veres térdek

Közeledik Alföldi Chicagója, vagy az Átrium Színház Chicagója, reméljük a legjobbakat, de egyelőre csak az jutott az eszembe, hogy van valami rögtön a nyitódalban, amit soha nem értettem. Már a szavakat értettem, csak azt nem, hogy mire gondolnak. A magyar fordításokból ez nem derül ki, mert megkerülik a fordítók a problémát, illetve, most láttam, hogy a győri változatban Hamvai Kornél és Varró Dániel tudja, miről van szó, csak nem lehet vele magyarul mit kezdeni. 

További rejtélyeskedés helyett: jön Velma Kelly, és azt énekli az All That Jazzben, hogy "I'm going to rouge my knees and roll my stockings down". Vagyis berúzsozom  térdem, és legörgetem a harisnyámat. A harisnyát még értem, de minek rúzsozza be a térdét? Miért épp a térdét rúzsozza be? Vagy ez valami kifejezés, amit a magyar emberek meg sem értenek? 

Segítséggel, és az internet rendeltetésszerű használatával aztán megtaláltam a megoldást. Sőt, az is kiderült, hogy amit érteni véltem, azt se. A két dolog ugyanis összefügg, a térdrúzs és a lerolnizott harisnya. Nem úgy van, mint nagy- és dédmamáink idején, hogy valahogy legurigázták a nejlonharisnyát és bogot kötöttek rá, hogy ne kelljen harisnyatartóval bajlódni takarítás és ablakpucolás közben, hanem lerolnizták, berúzsozták a térdet, mégpedig ugyanazért, amiért az ajkat is pirosítják: hogy felhívják rá a figyelmet. Térdre, lábszárra, ami mind kilóg tánc közben a rövid szoknya alól. Épp a musical alapján erre nehéz rájönni, hiszen fehérneműben és le nem tekert harisnyában nyomják, de erről van szó. Azóta ez a szokás kiszenvedett. Szerencsére. 

Jöjjön akkor egy szuper Velma, Ute Lemper, a modern Marlene Dietrich, rúzsozatlan, de szédítően csontos térdével, meg a kétfelé is húzogatni tudott szájával. Azért ha ő játszana az Átriumban, vennék rá bérletet.