Azt hiszem, Sebő Ferenc csak ezt a két Horatius-verset zenésítette meg. A Lydiáhozt és a Delliushozt. Mindkettő olyan délszlávos dallam, mintha Sebőnél az időmértékes verselés ezt a zeneládát nyitogatta volna, mindkettő több magyar fordításban is létezik, de mintha a Lydiánál megvolna a végső…
Nem mondom, hogy vétlen vagyok, de néha megtéved az ember. Napsütés, zefírlengedezés, padok és székek, háttérben az Országház, én megállok. Kikötöm a biciklimet egy láncos korláthoz, és lóbálom kicsit a lábam.
Nem kicsit. Talán még ma is lóbálnám, de háromnegyed óra múlva odajött egy szakállas…
Mikor elkezdtem zenét hallgatni, Sebő volt a ciki. A cikik cikije. Szemüveges fickó, gitárral az ölében. És ezzel a hanggal, ami nagyon jó, nagyon jellegzetes, mégsem azt érezni, hogy ezzel a dünnyögéssel, tutulással feltétlenül a közönség elé kell állni. De csak addig tartott ez, amíg az ember nem…
Az az érzésem, nem szerelemgyerek a forgalmazónál a Michael című film. Speier Dávid a fordító, mégis azt mondják benne, hogy ha erre fordítod, akkor hangosabban szól, ha erre, akkor meg lágyabban. De hát a soft az ebben a szövegkörnyezetben halkat jelent, amit nyilván mindenki tud, ha van kedve egy…
A Time Out étteremközösség a Corvin Áruház felsőbb szintjén, egy közös, terítetlen asztalos rész, és körülötte minőségi (vagy annak mondott) éttermek kitelepülései, lehet próbálkozni, összehasonlítani, egyszerre több étterembe menni, innét kérni a levest, onnét a főételt, a harmadiktól a desszertet.…
El sem kezdték, és már csatát vesztettek. Legalábbis azt hittem, amikor meghallottam, hogy játsszák a Baden-badeni Filharmonikusok a Marica grófnő nyitányát. Ahogy az ember utálja: az első hegedűs még tudja, a többiek meg mennek utána óvatosan.
Aztán elkezdték, és csatát nyertek, mert Jonas…
Újra láttam ezt a híres fényképet Párizsban, a Leonora Carrington kiállításon. Híres a kép, híresek a szereplői és híres a fényképész is, Lee Miller. A képen Leonora Carrington látható ráborulva pedig a lábát napoztató Max Ernst. Amit soha nem tudtam eldönteni: Max Ernst fogja Leonora Carrington…
Felbuzdulván a tegnapi sikereken, amikor is azt sem tudtam, hogy keresek valamit, mégis megtaláltam, vagyis a pixeles graffitiszerűségekről kiderült, hogy egy Invader nevű párizsi utcai művész alkotásai, afféle francia Kolodko-városdíszek, elmondom, mi az, amit keresek.
Egy Wodehouse-könyv, ami…
Egy ideje figyelem őket. Egyre többen vannak. Nem tudom, hogy ez valami párizsi dolog, vagy egyéb francia városban is van hasonló. Olyan, mintha falfirka volna, csak nem firka, hanem csempéből, vagy annál kisebb színes kerámianégyzetekből kirakott ábra. A legtöbbször űrlények, de sokszor más, ez…
Tudom, ennél ostobább dolog nincs is, a tömegből panaszkodni a tömegre, mit képzelsz magadról, kis hangya, mi vagy te a boly nélkül? Nem is panasz, csak mondás: elképesztő az érdeklődés a képzőművészet iránt. Matisse-ra még be lehet jutni, de Nan Goldinra csak csóválja a fejét a pénztáros: mára már…