Bachot hallgatok, a Wohltemreiertes Klaviert, és egyszerre eszembe jut Balassa Péter, az esztéta. Nála voltak azelőtt zenehallgató szeánszok, összegyűjtötte a tanítványait, és hallgattak, hallgattunk valamit. Azért mondom ilyen hülyén, mert nem voltam a tanítványa, de egyszer-egyszer meghívott engem…
