Aki járt már, mondhatni tetszőleges olasz városban, az nagy valószínűséggel találkozott a Feltrinelli névvel. Piros alapon fehér betűkkel szokott kiírva lenni a könyvesboltok kirakata fölött. A Feltrinelli nem csak bolthálózat, de kiadó is, ketten vezették, Inge Feltrinelli és a fia, szeptember közepe óta már csak a fiú maradt, Inge Feltrinelli 88 éves korában meghalt.
Mint neve is mutatja (nem is tudom, ellent tudtak-e állni az olaszok, hogy Indzsének mondják), Feltrinelliné nem volt született olasz, Inge Schönthalnak hívták, amikor ifjú és csinos fotográfusként a német kiadója Kubába küldte, hogy készítsen néhány portrét Hemingwayről az új könyvéhez. Portré is lett, de a legnagyobb siker a fent látható önfénykép volt, Hemingway kissé kábán néz a kamerába, a kardhalat ketten tartják a lelkes és bájos mosolyú fotográfusnővel, a harmadik ember Gregorio Fuentes, az író hajójának kormányosa, aki egyben mintául is szolgált az öreg halász figurájához.
Inge Schönthal befutott a képpel, ettől kezdve őt küldték, ha a női szépségre fogékony idősödő művészeket kellett fényképezni, elég jó sorozatot lőtt Picassóról és Chagallról is. Aztán 1958-ban megint Kubába kellett mennie, egy partira, amelyet Giangiacomo Feltrinelli tiszteletére rendeztek.
Két regényes élet fonódott itt össze, Giangiacomo Feltrinelli óriási vagyont örökölt a családtól, és mivel baloldali érzelmű ember volt, a pénzt arra használta, hogy könyvkiadót nyisson. Meglehetősen jó szimattal dolgozott, az első jelentős kiadványa a Doktor Zsivágó volt. A kéziratot úgy csempészték ki a Szovjetunióból, Feltrinelli megvette, a tanácsadók könyörgése ellenére lefordíttatta olaszra, és pár év múlva csak a megfilmesítési jogok a sokszorosát hozták be a kiadásoknak. A másik nagy dobása az volt, amikor egy akkor már halott, különc herceg kissé régimódi regényének vállalta a kiadását. A herceg Giuseppe Tomasi di Lampedusa volt, a regény pedig A párduc.
A két regényhős életű ember egymásba szeretett, összeházasodott, évek múlva elváltak, de közben a kiadó vezetését átvette az asszony, aki egyébként abba is hagyta a fotózást. Viszont az üzlethez is volt tehetsége, ő adta ki olaszul a dél-amerikai írókat, az olaszok közül pedig a nálunk is ismert Alessandro Bariccót. Az ő élete ettől kezdve nem annyira regényes, vezette a Feltrinelli céget, eleinte egyedül, majd a fiával, Carlóval. A különös dolgok Giangiacomo Feltrinellivel történtek, aki igen fiatalon halt meg, miután (pontosabban miközben) megpróbált felrobbantani egy magasfeszültségű távvezetéket. Hogy miért tette vagy tette volna, az számomra nem egészen világos, a Vörös Brigádok jelenlévő tagjai későbbi vallomásaikban ragaszkodnak hozzá, hogy így történt, a baleset levitte a terrorista-milliárdos két lábát, és elvérzett. Inge Feltrinelli soha nem hitt ebben, szerinte a férje politikai gyilkosság áldozata lett, ami így elmondva tényleg sokkal valószínűbbnek is tűnik. Talán már mindketten tudják a megoldást.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.