A héten volt Elvis Presley 84. születésnapja, szóval, ha jól számolom, épp annyi ideje halott, amennyit élt. A Pólusban ma este Elvis emlékestet tartanak, föllép Novai és Marót Viki, levetítenek egy Elvis-filmet, és beszélgetnek Barcs Endrével, aki találkozott Elvisszel, minden rendes rajongónak ott a helye.
De ha már Elvis rajongóinál tartunk, emlékszem, úgy harmincöt évvel ezelőtt, amikor Kocsis Zoltán azt a meglepő kijelentést tette, hogy "azért jó az az Elvis Presley". Hüledeztem. Nem azon, hogy neki tetszik, hanem egyáltalán, hogy tudomása és véleménye van róla. Nem mintha azt képzeltem volna, hogy burokban él, de valahogy úgy tűnt, hogy egy Elvis Presley nem töri át azt a hangfüggönyt, amit egy klasszikus zenész húz maga köré. Nem a sznobériáról van szó, hanem hogy egy Elvis-dal neki, nekik túlságosan kiszámítható, túl egyszerű, nem tudja magát vele sem kifejezni, sem azonosítani vele. Mennyivel könnyebb nekünk, akik csak ordibáljuk a dalokat a kocsiban, és úgy érezzük, nem vagyunk más, mint egy vadászkutya. (Tudom, nem is Elvis-szám eredetileg, Big Mama Thornton énekelte először az ötvenes évek elején.) Azóta hallottam már Bryn Terfelt is, a Hound Dogot énekelni, de ő csak vokálozott egy filmen, hogy aaaaaa - aaaaaa. De rég is volt, hogy Terfelt úgy kellett és lehetett szeretni.
Kocsisra visszatérve: azóta, persze, láttam a kettős portrét Presserről és Kocsisról, ott Vámos Miklós kérdezte Zoltántól, hogy ismersz olyan dalokat, mint a Trombitás Frédi? Kocsis mondta, hogy persze, bár szerinte ugyanaz, mint a Congratulation. És Vámos pont azt válaszolta, amit én a tévé előtt, hogy tényleg. De amíg nem mondtad, soha nem vettem észre.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.