Ez csak egy levél. Vagy ez csak EGY levél, van több száz ilyen William Hood Stewart gyűjteményében, amelyet pár éve a dallasi Meadows Múzeum vásárolt meg. William Hood Stewartot, persze, utálni kellene, óriási cukornádültetvényei voltak a 19. századi Kubában, rabszolgák százai dolgoztak a napon, és a haszon... A haszon egy jelentős része Európába jött, mert William Hood Stewart rajongott a művészetért és a művészekért. Amennyire tudni lehet, a művészek is rajongtak érte, küldözgették a leveleket, rajzokat, ezt láttuk Párizsban, Velencében, akárhol, kedves, jó William. A fenti levelet például Martín Rico y Ortega írta a jótevőjének. Talán igazán jóban voltak, hiszen azt mondta Stewart 1897-ben bekövetkezett halálakor, hogy "nem ismertem nála intelligensebb műértőt, aki hozzá hasonló fáradhatatlansággal kutatta volna a jó képeket, és soha nem kérdezte, mi az áruk". Nyilván ehhez az elismerő mondathoz az is kellett, hogy Stewart ízlése szerint Rico y Ortega maga is kiváló festő volt, és ebben az ügyben most nem mondanék ítéletet, nem mintha teljes képtelenség volna. Mindenesetre rajzolni tudott. És szép a kézírása is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.