Ahogy mindenki, én is piszkálódok a neten, keresgélek, belenézek, már láttam, de még egyszer, és hasonlók. Van egy francia portréfilm Kocsisról, úgy kezdődik, hogy megy, és becsönget Mocsári Károly kaputelefonján. Nem veszünk semmit. Persze, nincs sok értelme, főleg, ha Franciaországban vannak, mégis jó kezdés.

A film vége felé, nyilván Glenn Gould nyomán a tapsról elmélkedik Kocsis, hogy bizonyos művekre a taps mennyire rossz válasz. Például a Kunst der Fuge befejezetlen fúgájára, amit a hagyomány úgy tart számon, hogy Bach ekkor halt meg. Kocsis mindenképpen így tartotta, mert emlékszem, amikor elmesélte az anekdotát, hogy valaki ezt játssza a zeneakadémiai vizsgán, abbahagyja „ahol Bach meghalt”, és az egyik tanár odafordul a másikhoz, nem volt ez olyan nagy hiba, igazán nem kellett volna emiatt megállni.

Visszatérve a filmre: nem jó válasz erre a taps, inkább menj haza, és legyél jobb ember.

Hát, ugye,  mi mégis inkább tapsolunk.