Gimnáziumi házi feladat volt, arról kellett fogalmazást (gondolom, ma esszének mondanák) írni, hogy megengedhető-e a mandarin halála. A kérdést a Goriot apó inspirálta, abban teszik föl a kérdést Rastignacnak, hogy ha van Kínában egy nagyon gazdag mandarin, aki minden vagyonát és hatalmát az emberre hagyja, és akit egyáltalán nem ismer az ember, akkor vajon ki lehet-e, ki meri-e valaki mondani, hogy haljon csak meg a mandarin, jöjjön a sok pénz, vidám és nagy és talán hasznos élet. Látszólag nagyon kreatív a feladat, bár sejthető, hogy minden diák az erkölcs mellett tesz hitet, ő biztosan nem öli meg a maga mandarinját, mit neki hír, kincs, gyönyör és zordon Kárpátok.
Nézzetek magatokra. Jó, igaz, nézzünk magunkra.
Viszont most egy másik mandarint akarok fölidézni, akit a legtöbbünk nem is láthatott. A sanghaji A csodálatos mandarin előadást, 2016 november 6-án. A Nemzeti Filharmonikusok játszották a zenét Kovács János vezényletével, és a legenda szerint abban a pillanatban, amikor a színpadon meghalt a mandarin, itt, Budapesten meghalt az, akinek eredetileg vezényelni kellett volna: Kocsis Zoltán.
Nem megengedhető a mandarin halála.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csodabogár 2020.11.06. 10:40:29
András L 2020.11.06. 12:20:05
stolzingimalter 2020.11.06. 15:54:16
Csodabogár 2020.11.07. 10:31:51