A kérdés nem éppen új, és tudom, hogy a tárgyban Szabó T. Anna is írt már verset, nem is a tárgyban, de mégis a valag körül, az aranyi valag körül, mégis, amikor felvetődik, az ember csak elröhögi magát. Máté Gábor olvasott föl közvetítésben Esterházytól, és ezt a bekezdést is: „Régóta foglalkoztat, hogy miért nem hallotta, mert nem hiszem, hogy hallhatta Arany János a Tetemre hívásban, amit ma mindenki hall a sorban: Tudhatta, közöttünk nem vala gát… (Minden megoldás érdekel!)”
Szerintem hallotta. Ajándék a jövő iskolásainak. Meg a tudat, hogy amíg van magyar irodalom, ezen mindig röhögni fognak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.