Röhög az ember, riheg-röhög, ha végignézi ezt az 1978-as tévéfelvételt. Demis Roussos népszerűsége csúcsán, mint a világ leghíresebb görögje, szirtakit táncol Raffaella Carrával. Érdemes végignézni, mert Roussos már az elején is nagyon viccesen mozog az ezüst surranójában, de aztán a felvétel végére visszatér, és már föl van szabadulva, hejehujázik, ha ugyan ezt csinálják a görögök, már érzi, hogy elengedheti magát, és el is engedi, mint valami csodásan kövér pillangó száll virágról virágra.

De közben a zene. Természetesen a Zorba, a görögből. Lehet mondani, hogy Theodorakisz egyműves szerző, vagy hogy a baloldalisága hozzájárult ahhoz, hogy a világnak ezen a felén nagy komponistának mondják, de a Zorbát a világnak a másik felén is szeretik, musicalt is írtak belőle. És aki két percbe valahogy bele tudja sűríteni ezt a depresszió elleni csodaszert, vagy aki öt másodperc alatt eléri, hogy az ember elkezdje rángatni a vállát, és otthoni Demis Roussosszá váljék (ha garantáltan senki nem látja), az mégiscsak igazi zeneszerző.