Dale Clevenger

Valószínűleg ez már a rendszerváltás jele volt: elkezdték Budapestet is bevonni a nagy amerikai zenekarok az európai körutakba. Jött a New York Philharmonic, aztán jött a Chicago Symphony, Soltival. Az ember látta Solti Györgyöt, az élő legendát, de látta őt már korábban is. Hanem ahogy ott kóvályogtam az öltözőfolyosón, egyszerre szembejött Dale Clevenger. Ja, hogy ez egy ilyen kaliberű zenekar, Dale Clevenger benne az első kürtös.  

Azt nem mondhatom, hogy nagy kürtmániás lettem volna, vagy akár, hogy most az volnék, de a világban volt három kürtös, akit mindenki ismert, aki lemezeket hallgatott. Dennis Brain, Barry Tuckwell és Dale Clevenger. Mindhárman múlt idejűek most már. Brain fiatalon meghalt, autóbalesetben, de szép tónusú, hajlékony játékát lemezre vették, a Mozart-kürtversenyeket Karajan vezényelte, és neki írta Britten a Szerenád tenor hangra, kürtre és vonósokra című művét. Barry Tuckwell szintén a Mozart-versenyművekkel vált közkinccsé, Dale Clevenger legtöbbet hivatkozott felvétele meg (kicsi a kürtösvilág) a Britten Szerenád. De persze ő is fölvette a Mozart-koncerteket, a Liszt Ferenc Kamarazenekarral.

Clevenger 1966 óta játszott Chicagóban. Szerette volna az ötvenedik évfordulót is ott ünnepelni, de a kürt nagyon kegyetlen hangszer, az ember kürtösként nem tudja meghúzni magát a zenekarban, ha hibázik, akkor mindenki fölkapja a fejét, így Clevenger 2013-ban nyugdíjba vonult. Utána azt tette, amiről sokan álmodnak: leköltözött Olaszországba. Ha Mahlert hallgatunk Solti második teljes sorozatából, és megszólal a kürt, akkor nagy valószínűséggel Dale Clevengert halljuk.