Régi vandálok

Ez a Sainte-Chapelle nem az, nem a híres párizsi, hanem a valamivel kevésbé híres Vincennes-i, nem érnek földig az üvegablakai, és többnyire nem is olyan régiek, de azért megteszi. Nem is ez, vagy nem csak ez az érdekes benne, hanem ha az ember fölkapaszkodik a kórusra, hetven lépcső, még megy, akkor nemcsak a templomot bámulhatja meg, hanem a kőbe karcolt feliratokat. Például ezt, hogy 1916-ban feljött a kórusra egy bizonyos Dubouchet meg talán Defour is (hacsak az ember neve nem Dubouchet-Defour volt), aki az első zuáv regimentben szolgált.

Zuáv, mi lehet az a zuáv, ami nekem csak Rejtő-könyvekből volt ismerős, zuáv őrmester biztos szerepel valahol, talán tőle is nadrágot lopnak. Ha igen, azt nehéz feltűnés nélkül viselni, mert szép, piros színű. A magyar kereső a Pallas lexikon szócikkét adja ki, ami úgy végződik, hogy az Algériában felfogadott zsoldosok ezredeit 1870-ben a francia-porosz háború után feloszlatták. Ez, amint látható, biztosan tévedés, hiszen a dátum 1916. És tényleg, a zuávokat csak 1962-ben oszlatták végleg föl, így az embernek jólesik elképzelni az 1916-os katonákat a kápolnában, ahogy piros nadrágban, kék mellényben, piros fezzel a fejükön ámulnak a szent falak és színes üvegek között. Sajnos ez sem igaz, az első világháború alatt a zuávok színes egyenruháját keki színűre cserélték, ne legyenek már sétáló céltáblák az ellenség mesterlövészei előtt. Egyébként nem kirándulni jöttek ide a zuávok, ők végezték ki Vincennes-ben Mata Harit 1917-ben, így az sem kizárt, hogy Dubouchet vagy Defour is ott volt az osztagban.