Marhavicces

Idén ez a játék a magyar filmekkel. Megnéz egyet az ember, és tudja, hogy ez volt az év legrosszabb filmje, ebben megnyugodva megnéz egy másikat, és rájön, hogy tévedett, ez az év legrosszabb filmje.

A legfrissebb seb most a Nyugati nyaralás című rendkívül szellemes, humoros és eredeti vígjáték, amit már megírni is elfelejtettek, ott elakadt az ötlet, hogy a Mézga-családot kellene valahogy élőszereplősen elindítani különféle kalandokon át. Köszönjük, ennyi volt, aki még ébren van száz perc múlva, gyújtsa föl a villanyt.

Csak hát senki nincs ébren. Nem is lehet, mert időnként csak annyi világos az egészből hogy ez most humor akart lenni, hagytak helyet a nevetésnek. A történet egyfelől elcsépelt, másfelől értelmetlen és logikátlan, egészen a nagy poénig (spoiler), hogy le akarják vetíteni az ügynökök névsorát (???), de véletlenül nyaralási képeket mutatnak. Az meg nem tűnt föl addig senkinek, hogy ez színes dia, és nem mikrofilm, pedig be is keretezték az egyes képeket, hogy csattoghasson a vetítő, a feszültséget szinte az elviselhetetlenségig fokozva. Így tovább és így visszafelé, hadd csodálkozzunk azon, hogy használható, vagy kifejezetten jó színészekből is ki lehet hozni ilyen teljesítményt. És a szokott dilemma, hogy buták vagy gazok, akik ezt teszik velünk. Ha a rendező (rendezők) ezt látták, és humorosnak találták, akkor azért alkalmatlanok, ha látták, és nem találták humorosnak, akkor meg azért. Esetleg nem látták. Az sok mindent megmagyarázna.