Tudom, hogy figyelembe kellene venni az alkotók érzékenységét, szegények dolgoztak, és biztos a jó szándék vezette őket, de az új Koncz Zsuzsa-lemez egyszerűen borzalmas. Értem, vagy érteni vélem a célt, ezek a dalok jók, és rájuk fér egy ráncfelvarrás – de nem fér rájuk. Vagy nem ilyen plasztika, buta effektek, harsány és közhelyes hangszerelési megoldások, állandó ismételgetések, ötlettelenség. Végül is egy sikertelen plasztikai műtétbe bele is lehet halni, úgyhogy maradjunk ennyiben: a beteg él. És nem beteg. Vagy ha beteg, hát máshogy, így nem lehet segíteni rajta. Hogy megmaradnak-e ezek a dalok, csak akkor derül ki, ha elhagyja az árnyékvilágot az a generáció, amelyik ezt hallgatta gyerekkorában, de amelyik ezt hallgatta, annak ezek a fajsúlyos gitárszólók nem kellenek. Ez a „modern, mai hangszerelés” pont olyan, mint amikor a reklámban Niro jön trendi, mai külsővel, szűk nadrágban, szemüveggel. De az viccnek van szánva, ez meg komoly.

Hogy jót is mondjak: én nem tudtam, hogy Koncz Zsuzsa is lemezre énekelte a Te szeress legalábbot, és amiből a klip lett (ha klipnek lehet mondani azt, hogy gyere le a parkba, és illegessed magad), a Valaki kell, hogy szeressen még mindig a legjobban sikerült feldolgozás, de az mintha épp Koncz Zsuzsa ellenére lett volna jó, Jordán Adél énekel meglepően életteli módon. Ez viszont a klipre nem vonatkozik, mondok egy jó trükköt, hogy a filmen is úgy nézzen ki, mintha igazán énekelne: igazán énekeljen.