Furcsa módon az Emperor zongoraverseny keretezte a napomat, reggel ez volt az első dolgom, Bernstein vezényletével, Rudolf Serkin szólójával, és este, ahogy néztem, mi megy a Mezzón, ez volt a műsor. Szintén klasszikus felvétel, Karl Böhm a karmester, Maurizio Pollini a zongorista, lemez is lett belőle. Azt, sajnos, nem tudom megmondani, hogy vajon a lemez anyagát játszották-e a képek alá, vagy van egy film- és van egy lemezváltozat, mindenesetre nagy különbség nincs a kettő között. Pollini derekasan dagasztja a billentyűket, Böhm egy kicsit öreges, de hát öreg is. Közben eszembe jutott, hogy fogalmam sincs, miért is hívják a zongoraversenyt Emperornak, de ez nem nagyon kínos dolog, mert más sem tudja. Feltehetően az angol kiadónak jutott eszébe, hogy legyen valami neve is a darabnak, kiadói szempontból biztosan igaza van, bár nem hinném, hogy elveszne a mű a zongoraversenyek sűrűjében a név nélkül. Ami azt illeti, azt sem tudom, melyik emperorra kell gondolni, vagy a kiadó kire gondolhatott, Napóleonból Beethoven már ki volt ábrándulva 1809-ben, I. Ferencbe meg soha bele sem volt ábrándulva, ráadásul a két császár épp egy cég volt, a bemutató idején Napóleon Ferenc császár lányának volt a férje, aminek senki sem örült, de Mária Lujza aztán biztosan nem.
Nézem-hallgatom a régi Pollinit, a régi Bécsi Filharmonikusokat, sok szemüveges, osztrák arc, és tényleg egyetlen nő sincs közöttük. Azon gondolkodom, hogy vajon valaki foglalkozik-e ezzel a kérdéssel, vagy annyira érzékeny és félreérthető a téma, hogy mindenki inkább menekül előle: mennyit változott, ha változott a szimfonikus hangzás, amióta nők is játszanak a zenekarokban. „Is” játszanak? Az English Barock Soloists esetében már férfiak „is” játszanak, elsöprő többségben voltak a nők a budapesti koncerten. Nem hivatalos hőzöngéseket lehet néha hallani a hőskor embereitől, „á, a nők, minden hónapban van egy rossz hetük”, és hasonló férfiasan tökéletes mondatokat, de például igaz-e a menstruációs összehangolódás? Ez is olyan jelenség, amelynek a megléte sem bizonyos, mármint hogy a menstruációs ciklusok összehangolódnak a sok időt együtt töltő nőknél, de egy szimfonikus zenekar például kiválóan alkalmas volna a legenda megalapozottságának ellenőrzésére.
Hú, de messze vagyunk már az Emperortól.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ceratium 2023.02.27. 16:34:55
stolzingimalter 2023.02.28. 06:42:35
Ceratium 2023.02.28. 08:18:03