Nyehljudov herceg a Feltámadás harmadik fejezetében fölkel, elszívja az ágy szélén első cigarettáját (a csikket a földre dobja), megmosdik, fogat mos, lábát tükörfényesre suvickolt cipőjébe dugja… Várjunk csak. Én mindig is suvickolást mondtam, de egy idő után hozzászoktam, hogy másképp mondjuk, másképp írjuk, ez a szó a könyvekben mindig suvikszolásnak van írva. Olyan, mint a „sparhert”, ami olvasva mindig sparhelt, vagy a slag, ami régebben slaug volt, valahogy folyamatos a szóváltozás. Jelen pillanatban a helyesírás-ellenőrzőm a sparheltet sem így, sem úgy nem húzza alá. A suvickolást c-vel most még aláhúzza, ksz-szel nem.

Talán igaza van, a szó német eredetű, a Schuhwichse cipőkrémet jelent, az ottani ch-ból, erős h-ból a magyar gyakran pongyolít k-t, 1972.ben volt az olimpia „Münkenban”. Mondta Hofi Géza. De hogy még meg is cserélődjenek a hangzók, és az sz c-vé változzék, ahhoz kell némi idő, legalábbis írásban.

Meg se akadtam volna a dolgon, ha tíz sorral lejjebb nem suvickolnának már megint, Nyehljudov kimegy a hosszúkás ebédlőbe, amelynek padlóját három szolga suvickolta fényesre. Ez a Gy. Horváth-fordítás, megnéztem Szőllősy Klárát, ő nem is ugyanazt az igét használja a két mondatban, oroszul meg nincs meg a regény, szóval itt állok a teljes bizonytalanságban. Lehet, hogy a suvikszból és suvickból épp a suvick tűnt el az évek során? Úgy értem, maga a cipő és a krém, és egyszerűen ma már csak kefélést, fényesítést, aprólékos tisztogatást jelent? És, mint annyi mindent, ezt is Tolsztojtól kell megtudni?