Valaki azon problémázott az interneten, hogy vajon miért változnak meg idővel a zeneművek címei. Mendelssohn 3. szimfóniája ami nálunk rendületlenül Skót szimfónia, angolul egy ideig Scotch Symphony volt, aztán valamikor a hatvanas évek végén átálltak arra, hogy Scottish Symphony. Nyilván nem függetlenül attól, hogy a scotch egyre inkább a whiskyt jelentette.

Ha változik is, érthető.

Mendelssohnnál maradva, de hazajőve, az is érthető, hogy az a bizonyos nyitány, amit mi Hebridák-nyitánynak hívunk, másutt, főleg angol nyelvterületen más címmel fut. Nem az érthető, hogy másutt más, hanem hogy nálunk miért inkább Hebridák, hiszen az eredeti címe az, hogy Fingal barlangja. De vannak tényleg értelemzavaró, és szépen meggyökeresedett címek, amelyek esetleg csak egy kicsit térnek el az eredetitől, mégis mást mondanak. Pavane pour une infante défunté. Magyarul azt mondjuk, hogy Pavane egy infánsnő halálára, de Ravel nem erre gondolt, hanem hogy Pavane egy halott infánsnőnek. Ha az infánsnő nem volna amúgy is régi korokat felidéző szó, éppenséggel lehetne egy kis zavar az emberben, vajon melyik infánsnő halálára írta Ravel a művet. És persze ott az örök példa, a Kék rapszódia, Rhapsody in Blue, ami egészen biztosan nem kék, a szerzői szándék aligha valami hanggal színezésre irányult, inkább a blues vagy a blue note-ok koncerttermi bevezetésére utal. Vagy bármire, de aligha a kékre. Persze, az még talán elvárható, hogy a magyar közönség Rhapsody in Blue-ként emlegesse a művet. De a Pavane-t aligha lehet észjátszás nélkül franciául mondogatni.  Fingal barlangját meg jobb elfeledni.