A Fesztiválakadémia tegnapi zárókoncertjén, ráadás előtti ráadásként, vagy meg nem hirdetett műsorszámként egy csellista, Vashti Mimosa Hunter és egy hegedűs, Jonian Ilias Kadesha adott elő, ha jól emlékszem négy kétszólamú Bach-invenciót. Számukra is meglepetésnek tűnt a műsorszám, mert nem pontosan azonos állásponton voltak, hogy melyik invenció után melyik következik, az F-dúr darabot kétszer kezdték el, illetve csak egyszer kezdték el együtt, de ez se nem lényeges, se nem volt zavaró. Hanem maga a darab. Mint annyi mindenről, erről is Kocsis Zoltán jutott az eszembe, van egy televíziós felvétel, kilenc éves, amikor ezt játssza. Nem tudom, szakemberek talán látják az oroszlánkörmöket, én csak azt, hogy ugyanazzal a szép kéztartással játszik, ugyanaz az űrlény-fejforma, szemüveg alatti kancsalság, amit kinőtt, csak pezsgő hatására jött vissza később.
Most ez mit is jelent? Hogy nincs itt, vagy hogy itt van?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mesterséges Geci 2024.07.23. 07:32:14
Ez is fura. Zene ellen beoltott családban felnőve, ahol a 3+2 meg a Kordagyuri voltak a csúcs, menekültem a klasszikusoktól. Kivéve általános iskolában az ének órákon. Bencze tanár úr azt hiszem, alkotott akkorát tanárként, mint Kocsis zongoristaként. Bár a zenei dolgokból keveset tanultam meg, az az én hibám. Hogy később szeretni kezdtem hobbiként a klasszikusokat, az a tanár úr érdeme... (meg a klasszikusoké :) )
Perseo 2024.07.23. 08:04:31
Mesterséges Geci 2024.07.23. 12:17:18