Most már szeretném eltenni Kayla Czaga új kötetét az asztalomról, kiolvastam belőle minden betűt, jó is volt meg nem is mindig, de az igazán nem baj. Az az érdekes, hogy ha ezt a nevet olvassa valaki Czaga, akkor bólint, hogy igen, kanadai, de magyar származású, leszámítva a magyarokat, akiknek szerintem nem ismerős egy ilyen név, talán töröknek vagy lengyelnek tippelik. De magyar származású, legalábbis apai ágon, és egy interjúban azt mondta, hogy ő sem ismer senkit, akinek Czaga volna a vezetékneve.

Fordította Kis Orsolya, ez, persze, nem a nevére vonatkozik, de szerintem igazán érdekes, hogy egy fordítás mennyi buktatót tartalmaz, amiben aztán vagy botlik vagy nem a fordító, vagy botlik, de nem bánja. A kötet elején van egy vers, a lírai alany harmadikos, de okos harmadikos. „Ki tudtad betűzni az állatorvost, a könyvtárt és a februárt”. A spelling Amerikában (és ezek szerint Kanadában) iskolai foglalkozás, tanulmányi verseny szinten is, nehéz szavaknak kell a betűit elmondani sorrendben. Csak hát nem ugyanazok a nehéz szavak angolul és magyarul, az állatorvosnál még lehet, hogy figyelni kell, de harmadikosok már biztosan tudják, hogy két l, de a könyvtárban tényleg nincs nehéz betű magyarul. De most mihez kezdjen ezzel a fordító? Keressen nehezebb szavakat, vagy tisztelje az angol szöveget? Vagy ez a három szó maradjon angolul, hogy tudjuk, miről van szó? Nem tudom. Így nem jó.