Halvány remény

Halvány remény

Egy napig rágódtam, hogy meséljem, ne meséljem, mert hát félreérthető, olyan, mintha veregetni akarnám az idősebbek vállát, pedig eszemben sincs. Mindenesetre elmesélem. Mezey Béla Ferencsik Jánosról szóló könyvének bemutatóján voltam a Rózsavölgyiben. A könyv is érdekes, de mivel valamelyest…

Ki? Mi? Krimi?

Ki? Mi? Krimi?

Van a Netflixen egy kedves szolgáltatás: nem kell végignézni a főcímet és a stáblistát. Megnyomja az ember a gombot, és már jöhet a következő rész, vagy megnyomja, és már benne is vagyunk az események sodrásában. Persze, nem nagy tisztelet az alkotókkal szemben, végül is ennyi jár nekik, heteken át…

Félreinform

Félreinform

Valaki azt mondta, hogy a Rolling Stones a nevét Bob Dylannek köszönheti, az ő számából, a Like A Rolling Stone-ból vették a nevüket. Kicsit gyanús volt, hogy ez időben nem jön össze, előbb alakultak meg az angolok, mint hogy megszületett volna a dal, de annyira tetszett a dolog, hogy elfogadtam. El…

Fordítói felelősség

Fordítói felelősség

Valami baj van a Shakespeare-szonettekkel. De csak magyarul. Valahogy nincsenek a helyükön. Úgy értem, egy olyan országban, ahol a fordítás mindig is kiemelkedően fontos műfaj volt, és ahol Shakespeare a színházi élet alapja, hogyan lehetnek ennyire marginálisak a szonettek? Tulajdonképpen csak egy…

Ogdon

Ogdon

John Ogdon volt valamelyik napom főszereplője. Nem érdemben, úgy értem, nem a lemezeit hallgattam (van belőle, de nem sok), csak az életén szörnyülködtem. Ogdon volt sokak szerint a valaha élt legjobb angol zongorista, annyira biztosan jó volt, hogy megnyerje a 2. Csajkovszkij-versenyt, ami azért…

Hiányzó testrész

Hiányzó testrész

Volt egy ilyen Omega-szám, Az arcnélküli ember. Koncerten nem hiszem, hogy játszották, Haumann Péter beszélt, az együttes tagjai csak kísértek, zenével, meg szavalókórusként: az arcnélküli ember ma még jóbarát, de játszi könnyedséggel köpönyeget vált. Csak azért mondom, hogy az ötlet mennyire…

süti beállítások módosítása