Vannak mindenféle elképzelések, hogy egy repertoárszínházban hányadik előadásra érdemes menni. A bemutató még túlságosan feszült, és többnyire még nincsenek is készen a művészek, a második előadás még rosszabb, mert lement róluk a teher aztán jön a harmadik, negyedik, ötödik, egyre jobb, aztán újabb hanyatlás, mert már megszokták, beleuntak.
Nem tudom. Újranéztem a Faustot az Operában, meglepően kevés ember társaságában, pedig ők nem újranézők csak nézők, és nincs semmi határozott véleményem. Ahogy Leonard Cohen énekelte, „the poor stay poor and the rich get rich”, aki tetszett, még jobban tetszett, ahogy kezd beleszokni a szerepbe, ahogy ki tudja tölteni a színpadi időt, jelen van, akinek meg ez probléma volt, akár színészi, akár hangi okokból, annál ez a probléma súlyosbodik. De hát nem ugyanannyit próbálták és játszották a szerepet, Kálmán Péternek ez csak a harmadik alkalom volt Mefisztóként, míg a címszereplő Andrei Danilov egyedül csinálta-csinálja végig a sorozatot. Most sincs meg nála a szólam mélyebb fekvése, legfeljebb annyi a változás, hogy most az ária magas C-jét is fejhanggal keverten fújta el, hogy bizonytalanabb volt ezen az estén, vagy csak nem érezte indokoltnak, hogy ordítson a színpadi éjszakában, azt csak ő tudja.
Nem is erről akarok beszélni, hanem egy Faust lemezről. Nem is Faust, hanem Margarethe, nem is a teljes opera, hanem keresztmetszet, hogy ne mondjam, Querschnitt, német nyelven, német énekesekkel, Kurt Moll, Dietrich Fischer-Dieskau, Nicolai Gedda (ő svéd, pontosabban ez egy bonyolult kérdés, de Stockholmban született, az biztos). Szörnyülködési célzattal vettem meg a használt lemezek közül, hogy a német történet francia zenével visszanémetesítve micsoda balfogás lesz, és egyáltalán nem az. Nem is annyira az énekesek miatt, hanem a zenekar mindennek az alapja, ahogy szól, amilyen természetesek a tempók. Giuseppe Patané vezényel. Hallhattuk őt néhányszor, és nem mondom, hogy soha nem tűnt föl, mennyire jó, de hogy ennyire, az talán mégsem. Mikor éppen úgy igazán megindult volna a karrierje, meghalt, 57 évesen.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.