A Rozsdatemetőt olvasom, nyilván nem függetlenül a közelgő Katona-bemutatótól, és leginkább arra gondolok, hogy mennyire nem irigylem Tasnádi Istvánt. Ő ugyanis folytatja a történetet, a színháznak nem elég a Fejes Endre által feldolgozott ötven év, amit egyfelől, persze, értek, másfelől elég…