Pakolgatom a kazettáimat, egyik fiókból a másikba, meg hallgatgatom is őket, mert idegesítő, ha van olyan hanghordozó a házban, amelyikről nem tudom, hogy mit hordoz. Erről meg nehéz megmondani, mi van rajta, mert ceruzával írtam a fényes kazettapapírra. Az a szerencse, hogy annyira kemény…

Ferencsik Jánosról szólt tegnap a Hogy volt?! adása, véletlenül kapcsolódtam be, és menet közben, amikor már az operaénekesek beszéltek róla, szokás szerint igencsak viccesen, „nagyon nagy ember volt, és engem mennyire szeretett” – alapon. Valamikor ezt feladatnak gondoltam, tisztába tenni a…