Zenészbecsület

Csábító dolog a zenélést folyton valami lelki vagy erkölcsi eseménynek érzékelni, valószínűleg túl sokszor csábultam el én is így. Már annak, hogy aki jól zenél, az rendes ember, aki meg nem, az szégyellje magát. Most már könnyebben el tudom képzelni, hogy aki rosszul zenél, az egyszerűen csak rosszul zenél, és ennyi az egész. 

Onnét jutott az eszembe, hogy az első reakció megint valami hasonló volt. Éppen jó pillanatban, a Fesztiválzenekar az évi, rendes, karácsonyi koncertjén a Parasztbecsület Intermezzót játszotta. Előtte a karmester, Takács-Nagy Gábor azt mondta, hogy a nagymamája ezt hallgatta, kicsi, fekete lemezekről. Nem tudom, melyik felvételt, nem is ezen voltam megakadva, hanem hogy én ezt a zenét ennyire szépen játszani koncerten még életemben nem hallottam. De vajon miért? És itt jött a gondolati erkölcsösködés, hogy biztosan azért, mert most a zenekar fenn ül a pódiumon, nem kísér, hanem ő a fő szám, nem lent ülnek az árokban, hogy közben megbeszélhessék a halászlé recepteket, nem időkitöltőként vannak jelen egy áriaesten, és mindenki utálja őket, mert inkább az énekest szeretnénk hallani.

Amúgy is szokatlan koncert volt, csupa sláger, ami látszólag egyszerű, azt kapja a közönség, amit szeret, Leonóra-nyitánytól a Triccs-traccs polkáig, de nem olyan magától értetődő egy menüsort csupa desszertből összeállítani. Most azért elég jól sikerült, annyira volt különös és szabálytalan a Leonóra, amennyit még elbírt a szabadságharcos hév, Anitra tánca és a Sámson és Delila Bacchanáliája ugyan nem volt valami nagy csáb és erotika, de az utóbbi legalább jó hangosan szólt. Ez is hozzátartozik a zeneakadémiai szimfonikus élményhez: nagy zajt csapnak, és mégis mindenki tudja, mit csinál. 

Az első ráadás volt a Parasztbecsület, ezzel a határozott élménnyel, hogy ez nem szokott ennyire szép, megható és nagy zene lenni. De mielőtt nagyon belehergelném magam abba, hogy nyilván a helyszín, a helyzet, az időpont, a nagymama miatt van így, létezik egy kézenfekvőbb megoldás is: a Fesztiválzenekar egyszerűen jobb társaság, mint akikkel eddig hallottam az Intermezzót.