Egyszer biztosan találkozom valakivel, aki elmagyarázza nekem, hogy mi a jó Gustavo Dudamelben. Nézem jobbról, balról, élőben, lemezen, most éppen az újévi koncerten, és nem tudom, mi a titka. Mint a régi Bárdy György humorban: egyetlen hátránya, hogy nincs előnye. Hogy soha, egy pillanatra nem érzi az ember az interpretáció személyességét, a pillanat kivételességét. Mindent értek, hogy története van, hogy szép a csaja, hogy el lehet mondani azt, hogy El Sistema, amivel többnyire ki is merül az elmondók spanyol tudása. Hogy új fiú, és más fazon, mint amilyenek a karmesterek lenni szoktak, dugóhúzó frizura. De ezen túl? Én csak olyasmire emlékszem, hogy azt mondta, mire is tudná tanítani a Berlini Filharmonikusokat. Igaza van, de egy karmesternek mégis az lenne a dolga, hogy valamire tanítsa a Berlini Filharmonikusokat. Vagy jelen esetben a Bécsi Filharmonikusokat. Jó volna hallani, hogy valamit csak ő tud, csak ő vesz észre, ő hangsúlyoz, ő tart egyensúlyban. Ehelyett azt kaptuk most is, hogy hát elvan ez a zenekar, Dudamel nem Dudamel, észre sem venni a különbséget. 

Azt látni, hogyan gerjeszti magát a folyamat, Dudamelt hívják mert fiatal, elmondják tízszer a koncert alatt, hogy ennyire fiatal karmester még soha nem volt. És? Ennyire szürke zenélés is csak Franz Welser-Möst alatt volt. Dudamelt hívják, hiszen mostantól azt is el lehet mondani, hogy az újévi koncertet is vezényelte, akárhánymillió néző előtt. Mintha közben senkit nem izgatna a lényeg, milyen zenélés folyt. Végül is volt egy sereg új szám, ki hitte volna, hogy egyszer majd Lehár-művel kezdődik a koncert, hogy odaér az operettkirály a nagy zeneszerzők pantheonjába. Bartókot ütné a guta, de ezzel tényleg nem azt akarom mondani, hogy miért nem a Divertimentót játsszák az év első koncertjén. 

A legnyomasztóbb persze, amikor azt kérdezik, hogy miért, kinek kellene lennie. Mert rögtön tudom mondani, hogy ki ne legyen, de valami kreatív választ igazán nehezen tudnék kicsiholni. Vagy úgy sem. Legyen ismert, tehetséges, reprezentatív, új, friss, eredeti. De furcsa: ilyen karmester most éppen nincs a nagyvilágban. De nem tudok annyira kiábrándult lenni, hogy Gustavo Dudamelre igent mondjak.