Forgatom a fejem, kik is jöttek ma moziba? Egyáltalán mennyire mozi ez? A helyszín biztosan, vetítenek és nem sugároznak, de azért más műfaj. A Művészet templomai sorozatban a pápai bazilikák. Az idősebb korosztály van jelen, gyereket, diákot nem is látok, eleve délutáni az előadás, mintha ezek a csöndesebb örömök, hogy jaj, de szép az Isten háza harminc alattiaknak csak csöndes volna, de nem öröm. Talán nekik van igazuk, ők majd megnézik eredetiben, nem töltik azzal a délutánt, hogy nem is nagyon távoli helyekről számoljanak be nekik, mikor építették, kinek a sírjára.
Belföldi turizmus ez is, utazni sem kell érte. Közben így is eszébe jut az embernek a saját turista volta, amit elvben szégyellni kellett volna, felnőtt ember nem turista, hanem utazó, nem látogatja végig a könyvekben megjelölt helyeket, hanem kóborol, mint valami Krúdy-hős, meg figyel és főleg eszik. Nem műemlékeket fotóz, hanem a vacsoráját, azt küldi el az ismerősöknek, hogy irigykedjenek. De ez a film mintha turista voltunkra akarna emlékeztetni, amikor kezünkben volt könyv, és fojtott hangon olvastuk föl, hogy mit is kell tudni a Santa Maria Maggiore alaprajzáról.
Hová lettek ezek a könyvet bújó emberek, akik csak néha néztek föl a lapokról, hogy egyeztessék a valóságot és az írott igazat? Akiken nevettek a bennfentesek, és ha jól emlékszem, nem csak akkor, nem csak a közelmúltban, már Szerb Antal is azt írta, hogy az igazi nagyképűek azt mondják, hogy múzeumban, természetesen, nem voltunk.Tényleg addig nevettek és nevettünk rajtuk, amíg el nem tűntek? Amíg csak a moziba jönnek el, emlékezni? A magam részéről végigjátszottam mindazt, amit lehet, pénzt dobtam a Trevi-kútba, belestem a kulcslyukon az Aventinuson, bedugtam a karomat az igazság száján. Tudtam, hogy nem éppen egyedi, amit teszek, de öröm volt, végre tartoztam valahová. Miért tennék úgy, mintha római volnék? Még a végén valaki megkérdezi, merre van a Non solo latte, én meg csak vonogathatom a vállamat. Hiányoznak az elszánt műemlékfogyasztók. Vagy inkább hiányoztak. Mert most ott ültünk másfél órát együtt a moziban. És az első nyilatkozó a filmben azt mondta, hogy a Szent Péter bazilikát csak úgy lehet megérteni, ha zarándoknak vagy turistának képzeljük magunkat. Ezt is megértük: egy római ránk irigykedik.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
marionette 2017.02.19. 22:03:13
stolzingimalter 2017.02.20. 01:39:17