Ha tényleg egy új korszak kezdete, akkor kicsit talán lehetne jobb film. Márpedig gyanús, hogy itt valóban összefog a két óriás, hogy piacot taroljon. Hollywood viszi Matt Damont, Kína adja a helyszínt, viszi a rendező Zhang Yimout. A költségeken megosztoznak. Meg a bevételen. Meg a nézőkön. Attól még ez film marad, vagy film is, nemcsak vállalkozás, és ha azt mondjuk, mennyire nagyszerű, hogy sikerül egy forgatást teljes egészében Kínában lebonyolítani, akkor azt is mondjuk: nyilván pokoli nehéz egy olyan forgatókönyvet összehozni, amely érdekes az amerikainak és a kínainak egyaránt. És az is lehet, hogy ha ezt összehozták, akkor azzal már nem tudnak foglalkozni, hogy érdekes legyen a magyarnak is. Mert hogy szép is, a maga módján izgalmas is A nagy fal, de ez a maga módján azt jelenti, hogy tíz éven felülieknek nem ajánlott.
Lehet, hogy csak a szívünk lett érző az idők során. Egy hatvanas években készült szuperprodukcióban még lehetett volna egy jó kis rassz-csatát vívni, aprítottuk volna a vágott szeműeket, és hősi lett volna a halál. Ma már nem nagyon tudunk lelkendezni embertársaink pusztulásán. De régen is volt, hogy boldogan dobálhattuk a nácikat kézigránátokkal. Ma már az sem könnyű, hogy ezeket a nyáladzó szörnyetegeket, akik a filmben az emberiség vesztére törnek, dicsőségben nyilazzuk halálra. Hiszen fegyvertelenek. Csak éppen sokan vannak. Meg olyan hüllőszerűek. De minden agyonlőtt példánnyal kevesebben vannak. Senki sem sziget. Még a nyálas hüllők sem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.