Ricciarelli

Amíg nem tudtam, hogy alapvetően nagyon finom, mandulás sütemény, azt hittem, nagyon utálom Ricciarellit. Azért, mint afféle okostojás, gondosan kijavítottam mindenkit, aki "Kátyának" mondta a nevét, hogy olaszban az -ia végződés esetében az i-n van a hangsúly, pizzeria, Ungheria, hiába mondjuk rosszul itt, "Ungériában". Mondjuk a tévében láttam én is, hogy azt mondják rá: "Katía", de mióta tudom, hogy az anyakönyvezett neve Catiuscia, vagyis Katyúsa, lehet, hogy ez sem igaz, olyan Katia ő is, mint Tompos Kátya.  

Annyi lehetőséget adott az utálásra, hogy csak győzze az ember sorolni. Először Az álarcosbál licenc lemezén, ahol mindenki fenomenálisan énekel, egyedül ő az, aki üveghangon sipog. Hogy kerül egy ilyen szereposztásba? Majdnem mindig ez volt az alapélmény vele: hogy kerül ide? A Marton Évás Turandotba Liuként, a Karajan vezényelte Carmenbe Micaelaként, a Trubadúrba Leonoraként, a Toscába címszereplőként. Turandotba címszereplőként!!! Ezekkel a magasságokkal. Még ha hozzászámítjuk, hogy Karajan ekkor már különmeccseit vívta az énekesekkel, mindenkit igyekezett rávenni, hogy olyasmit énekeljen, amire nem képes. Így énekelt Agnes Baltsa Donna Elvirát, José van Dam Sarastrót, Ricciarelli Turandotot. Kedvenc énekesei voltak, aztán mindegyikkel összeveszett, hogy na lám, mégsem elég jók. Ricciarelli talán csak abban különbözött, hogy ő már előtte sem volt jó.  

Vagy ez sem annyira egyszerű. Aki még emlékszik a botrányos Aidára a Népstadionban... Amikor egy nemzetközi operaszélhámos, Giuseppe Raffa ígért egy szuperprodukciót, előtte a Dunán úsztatták föl a díszleteket, sokezer ember ment el megnézni az aranyra festett szfinxecskéket. Ricciarellit ígérték a címszerepre, és valóban, itt is volt. Az már okot adott a gyanakvásra, hogy a főpróbán nem énekeltek, csak az Abbado-vezényelte lemezre lemozogták az előadást. Néhányan meg is tapsolták a tenort, egész jó hangja van. Persze, hiszen Domingo volt a hangfelvételen. Aztán jött az előadás, halk volt és visszhangzott minden, a közönség a Radames-ária alatt fütyülni és fújolni kezdett, Ricciarelli már színre sem lépett. A jegyeket visszaváltották... illetve dehogy. Becserélték a másnap Misura Zsuzsával gond nélkül lement előadásra, vagy megígérték, hogy visszaadják a pénzt. Úgy emlékszem, nem adták vissza, én mindenesetre Misurát választottam. 

Előtte viszont belógtam az Operaházban  tartott zenei próbára, így aztán azon kevesek közé tartoztam, akik Ricciarellivel is látták ezt az Aidát. Elég egyértelműnek látszott akkor, hogy ebből akkor sem lesz teljes előadás, ha technikailag minden rendben lesz. 

Volt ő az Operában másik alkalommal is, zongora mellett énekelt. Szinte semmire sem emlékszem az előadásból, csak az egyik ráadásra, Rossini Canzonetta spagnuola című dalára, de arra azért, mert minden hangi probléma ellenére annyira kerek, szép, stílusos előadás volt, amilyet csak a legnagyobbak tudnak. Most akkor Ricciarelli is odatartozik, csak hangja nincs? Vagy elment, és mire kiderült róla  végig kellett énekelnie ezt a sok főszerepet? 

Megmaradt rejtélynek. Néha látom, hogy sorozatokban feltűnik, prózában, mellékszereplőként, egy filmszerepért még Ezüst szalagot is nyert. Tíz éve elindult az olasz Farmon, de nem nyerte meg. Könyvet írt magáról, azt senkinek sem ajánlom. Az utolsó felvételen, amit hallottam tőle, dögös, mély dizőzhangon énekli a La vie en rose-t, aztán nem bírja ki, szopránra vált, hogy igazából ez vagyok én. Ez ő. 

Ki?